Tévhitek – cukorfogyasztás és cukorbetegség

A köztudatban számos tévhit él a cukorfogyasztással kapcsolatban: a szénhidrátokat csak „üres kalóriaként” értékeli, a szacharózban gazdag étkezés szükségszerűen szegényes tápértékkel bír, és cukorbetegség kialakulásához vezethet, valamint nagymértékben hozzájárul a fogszuvasodás kialakulásához is.

Az életkort és az életvitelt figyelembe véve az olyan étrend tekinthető kiegyensúlyozottnak, mely kielégíti az egyén energia és tápanyag-szükségletét.

Az egészség fenntartásához mintegy 40 tápanyagra van szükségünk. Kiegyensúlyozott étrend és életmód mellett a tápanyagok mindegyike, köztük a szénhidrátok is kockázat nélkül fogyaszthatók. A rossz táplálkozási szokások a szervezet energia-egyensúlyának felborulásához vezethetnek. 


Nem szabad elfeledkezni néhány fontos dologról:
Az életfolyamatok, így a testhőmérséklet, a szervezet növekedése, sejtmegújulása, az izommunka energiát igényel. Az energiát a tápanyagok, zsírok, szénhidrátok, fehérjék elégetése útján nyeri a szervezet. Az agy számára egyedüli energiaforrás a szőlőcukor, javítja a tanulási és emlékezési funkciót.
Az Egészségügyi Világszervezet ajánlása szerint a táplálék összetételét illetően 65–70% legyen a szénhidrát, ebből 10% a cukor. A zsírtartalom az összes energiatartalom 30%-a alatt, a fehérje pedig 10–15% legyen.

A szénhidrátok egyszerű és összetett szénhidrátok formájában találhatók meg a tápanyagokban. Az egyszerű szénhidrátokat a szervezet könnyen felhasználja, glükóz, laktóz és fruktóz a bélnyálkahártyán át azonnal felszívódnak. Az összetett szénhidrátok emésztési folyamaton kell, hogy átmenjenek. Az emésztési folyamat a nyálban, bélnedvben és a hasnyálmirigy emésztőnedveiben található enzimek hatására történik. 

A cukor a nyálban feloldódik, a gyomorban sósav hatására szőlőcukorra (glükóz) és gyümölcscukorra (fruktóz) bomlik, majd a bélfalon felszívódva jut a bélbe, és onnan a véráramba. A glükóz állandó komponense a vérnek. Az inzulin tartja fenn a sejtek működéséhez szükséges optimális vércukor szintet, ami 65-80 mg/100ml teljes vér koncentrációt jelent optimális esetben. 

A vérbe jutott szőlőcukrot a sejtek elégetik, miközben energia szabadul fel, ez az energia szolgáltatja a testmozgásokhoz, a testben lezajló kémiai folyamatokhoz, az agytevékenységéhez szükséges energiaszükségletet. A fel nem használt szőlőcukor a májban, glikogén formájában tárolódik. 
Az izomtevékenységhez az izmainkba szőlőcukor áramlik, ez a véráramból, vagy a májban, és izmokban tárolt glikogénből származik. A glikogén a szervezetben feleslegesen lévő szőlőcukorból alakul át, és glükóz hiány esetén visszaalakul szőlőcukorrá, biztosítva ezzel a szükséges energia szükségletet. Az izmok csak korlátozott mennyiségben képesek glikogént tárolni, ezért van szükség a vérből közvetlenül felhasználható szőlőcukorra. A vércukor szintet pedig az inzulin és egyéb hormonok szabályozzák.

Most, akkor hogy is áll cukorbeteg a cukor fogyasztásával?


Tény, hogy a cukor fogyasztása gyors növekedést okoz a vér glükóz szintjében, de a kutatások azt mutatják, hogy a keményítőt tartalmazó ételek sokkal gyorsabban szívódnak fel, mint a szacharóz, és a szacharóznak sokkal kisebb a vércukorszínt növelő hatása, mint a burgonyának, rizsnek, vagy akár magának a glükóznak. Ezért is terjedt el a cukorpótlók közül a szacharóznak étkezési felhasználása.

A szakmai és laikus köztudatba bekerült az ún. glikémiás-index fogalma: amely az egyes szénhidráttartalmú élelmiszerek, illetve ételeknek a szőlőcukorhoz, vagy fehérkenyérhez /zsemléhez/ viszonyított vércukoremelő hatását méri. Így például legmagasabb a burgonyáé, a kukorica- és gabonapelyheké, valamint a cukros üdítőitaloké. Közepes a tejtermékeké, hazai gyümölcsöké, tejszíné és a fagylaltoké. Alacsony a bab, borsó, dió, mogyoró, saláták főzelékek, paprika, paradicsom esetén.
A fejlett országokban gyakran előforduló betegség tüneteit inzulinelégtelenség okozza, ami vagy az inzulintermelés hiánya (1-es típusú fiatalkorú vagy inzulinfüggő diabétesz), vagy az inzulinnak a sejtekre gyakorolt csökkent hatásából ered (2-es típusú nem inzulinfüggő diabétesz).

Ez utóbbi a leggyakoribb, és szoros összefüggést mutat a felnőttkori elhízással. Sokáig uralkodó felfogás volt, hogy a cukorfogyasztás a legfontosabb tényező a diabétesz kialakulásában. Sokkal inkább az elhízásnak, mint a szénhidrátfelvételnek van szerepe. Ezzel párhuzamosan hangsúlyozni kell a megfelelő sportolás és testmozgások jótékony hatását. 
A másik igen elterjedt tévhit, hogy a cukorfogyasztás és a fogszuvasodás között közvetlen kapcsolatot tételeznek fel. Ugyanakkor bebizonyosodott, hogy megfelelő szájhigiénia alkalmazásával csökkenthető a fogszuvasodás kialakulása.

Nem lehet megfeledkezni arról sem, hogy a fogazat kialakulásához, az állcsontok fejlődéséhez és épségének megőrzéséhez a kiegyensúlyozott táplálkozás elengedhetetlen, mely szükséges mennyiségben tartalmaz fehérjét, zsírt, szénhidrátot, vitaminokat és ásványi anyagokat.
A fogszuvasodás során kioldódik a fog kemény szöveteiből a szervetlen állomány, majd a szerves és a fogban lyuk keletkezik, melyet a szervezet nem képes regenerálni. Kialakuláshoz számos tényező együttes hatása szükséges.

A szuvasodás közvetlen előidézője a savas közeg, mely hosszabb ideig éri a fogat, pl. éjszaka. Ez a savas közeg a nyál közömbösítő hatása révén nap közben nem számottevő, azonban éjszaka a nyál termelés csökkenése révén erőteljesen megemelkedhet a savas ph. A fognyakon megtalálható dentális plaque tartalmaz lepedéket és baktériumokat, valamint a nyál hatására szétbomló ételmaradékot. Ezek, valamint a baktériumok által termelt enzimek erjesztve a szénhidrátokat termelik a savakat, melyek előidézik a fogakban található mésztartalmú anyagok kioldódását.

A baktériumok a lepedékben élnek és szaporodnak, és tovább termelik a savakat.

Minél gyakrabban fogyaszt valaki szénhidrátban gazdag ételeket annál valószínűbb a fogszuvasodás kialakulása, a szájápolás elmulasztása esetén. A gyakori savas hatások következtében ugyanis megnő az ásványi anyagok kioldódása a fogakból, és csökken a fogak regeneráló képessége.
A tévhittel ellentétben kimutatták, hogy azok az élelmiszerek, amelyek ragadnak, nem feltétlenül tapadnak jobban a fogakhoz, például a sok cukrot tartalmazó élelmiszerek (cukrászsütemények) rövidebb ideig tartózkodnak a szájban, mint egyes keményítőt tartalmazó élelmiszerek (pl. chips).


A szervezet maga is megpróbál védekező eszközökkel szolgálni, és ez a nyál közömbösítő és antibakteriális hatása, valamint a nyál elválasztás mértéke. A nyál összetételét és termelődését nem tudjuk befolyásolni, de a fluoridok alkalmazásával, amelyek helyileg hatva, pl. fogkrémekben, vagy a nyálban kiválasztódva jelentősen csökkenthetik a szuvasodás kialakulását, intenzitását. 

A fogszuvasodás kialakulásában közrejátszó egyéb tényezők, mint öröklődés, táplálkozási szokások, civilizáció és földrajzi elhelyezkedés.
Bár a fogszuvasodás világszerte elterjedt népbetegségnek minősül, azokban az országokban, ahol a megelőzés hatékony jelentősen csökkent a cukor által okozott fogszuvasodások aránya, holott a fogyasztott cukor mennyisége nem csökkent. Főleg a fiatalok körében mondható ez el, melyet személyes tapasztalataimmal is bizonyíthatók.

Azokban az országokban, ahol következetes megelőzési programot hajtottak végre, csökkenő tendenciát mutat a szuvasodások megjelenése, és ez köszönhető mindenekelőtt a szájhigiéniának és a fluoridok alkalmazásának. 

A fluorid erősíti a fogzománcot és felgyorsítja a fog állagának természetes helyreállítását, megakadályozza a baktériumok szaporodását és savtermelését, így megakadályozza a fogszuvasodás kialakulását. 
Az étrendi korlátozások nem bizonyultak hatékonynak, a táplálkozás, a szénhidrátfogyasztás kevésbé fontos faktor a fogszuvasodás megelőzésében.